mikor írok egy olyan verset
amitol fiatal lányok hanyatt esnek
mikor leszek végre toppon
vagy maradok végleg hoppon
mert az sem lenne rossz annyira
több idôm lenne a nagyira

csinálni akarok valami mást
minden nap egy gyenge folytatás
a renyhe szappanoperámban
lennék inkább dél afganisztánban
nem érdekelne hogy milyen erôsítôt vegyek
és végül szétcsipegetnének a legyek
de nem gondolkodnék annyit ezen:
mit kellene kezdenem velem

soksok het utan most ujra sikerult el kezdenem dolgozni. raadasul olyan iramban, hogy Josch [a fonokom] be is szolt, hogy
azert ennyire ne rohanjak. heh.
de tenyleg ennek orulok, mert kurva szar csak ulni, kvekezni aztan hazamenni.

a masik meg az, hogy csutortokon lesz koncertunk, ugyhogy most mar nem nagyon tudok dolgozni emiatt.
foleg, mert, hogy bazi jo zeneket hallgatok eppen
es ilyenkor mindig nagyobb kesztetest erzek, arra, h en is csinaljak vmit, ami jol szol.
szoval most mar kifele all a szenam, meg azert is, mert vasarnap kezdodik az alkototabor, Siofokon, es hat az is eleg jo mokanak igerkezik.

Elindulni

Egy üveg rum, egy idegen szavak szótára és egy BKV bérlet.
A pénztaros " 'szlátjának" viszonzása nélkul
felszálltam az elsô tevére. Piros volt, nem állt meg sok helyen.

Az elsô megálló egy fagyizó volt, és bár sok bikins vanilia nyalogatott
csokit, nem szálltam le: hátha...
Felszállt egy eper, földi volt, inkább olvastam tovább. A Mutatis Mutandis - fejezetnél tartottam,
úgy látszik nincsenek véletlenek. A könyv minimál stilusban iródott,
[ ~ "lat. valtozzon, aminek kell..." ]etc.

A következô megálló a tomvéjcc koncert volt, 'tango till they sore', tapsoltunk,
de már záródtak is az ajtók. Errôl is lemaradtam. Bizonytalanul fordultam a sofôrhöz,
megáll-e a mexikói kikötôtnél, hátha összefuthatok jimi bácsival, de erre sem kaptam választ,
épp fellapoztam volna az 'ignoráns'-t [~ ang. ignore... ], de egy utas segitôkészen, azt mondta, hogy
Kubában biztosan megállunk. Ez kapóra jott, mert fogytán volt már a rum.

Jeleztem is: VivaFidel, de annyian szálltak fel, hogy mire az ajtóhoz fértem
már megint mentünk tovább. A menekültek között ismerôs arcot véltem fel-
fedezni, de inkább nem bonyolódtam bele egy
megeroltetô te-is-chilébe-tartasz kezdetû
alacsony beszélgetésbe [ protokoll: fr. tud. szabályrendszer...] ,
bár egy ideje már minden betû helyén két, folyamatosan homalyosodót láttam.

Jó pár megállót hagytunk el, mire kezdtek rendesen sorba állni a betûk. Páran kisebb csoportot
alkottak és felvették a 'marsall' nevet. Szép kis család.

A kis rózsaszin éretlen eper leült
mellém közben, és valószinûleg már jó ideje ügyesen úgy tettem, mintha beszélgetnénk,
de mikor erôtlenul tetettem, hogy a megfelelô megszólitást keresem, átlátva rajtam - ki tudja hányadszor -
megmondta a nevét: Laney. Szép név - mondtam - ki tudja hányadszor.
Batthány tér végállomás...utoljára én is leszálltam.
Az aluljároban még vettem egy vodkát aztán leintettem egy taxit.

Talán majd holnap.